Job shadowing – Stuttgart

A „Zöldhullámban” c. Erasmus+ projektünk keretében 2022. május 16. és 20. között lehetőségünk nyílt a stuttgarti Geschwister-Scholl-Gymnasiumban egyhetes szakmai látogatáson részt vennünk. A programot lehetővé tevő személyes kapcsolat egy korábbi olaszországi Erasmus-program eredményeként született.

Egy job shadowing mobilitás mindig jó alkalom arra, hogy betekinthessünk egy külföldi iskola életébe, megismerkedhessünk az ott folyó munkával, a tanárok és a diákok hétköznapjaival. A projektünkben szereplő mindhárom témára jó példákat láthattunk a németországi intézményben.

Lehetőségünk volt 22 órát humán és reál, valamint nyelvi, sőt művészeti órákon hospitálni. Sőt, egyik délután részt vehettünk egy készülő iskolai színdarab próbáján is. Az órákat megelőző és az azokat követő beszélgetések egyfajta tapasztalatcserévé alakultak. Számos jó példát láttunk az iskolai élet praktikus megszervezésére, a szakmai teamek tevékenységre, valamint a tanítási órák szervezésére és az ott folyó munkára. Szembeötlő volt az intézmény nyitottsága, elfogadó és befogadó, támogató attitűdje.

Az iskolában nincs fülsiketítő be- és kicsengetés, ennek ellenére mindenki – tanár és diák is – időben ott van órakezdésre. Sőt, az órákat is mindenki időben fejezi be, a tanár sem húzza tovább, és a diák sem ugrik fel öt perccel az óra vége előtt. Az órák 45, illetve felsőbb évfolyamokon (5. osztálytól) 90 percesek. Ez utóbbi lehetővé teszi a tananyagban való elmélyülést, az alaposabb órai - szükség esetén a differenciált – gyakorlást, de teret enged a projektmunkákban történő érdemi előrehaladásra is. Az órák közti hosszabb szünetek tényleg lehetőséget adnak egy kis pihenésre és egyéb ügyek intézésére.

Észrevehetően nagyobb a diákok motiváltsága, mint nálunk, és sokkal több önállóságot kapnak a feladatok megoldásakor is. Érdekes volt látni, hogy a portugált mindössze második éve tanuló osztály óráján is a tanár csak portugálul beszélt.

Több osztályban láttuk, hogy a diákok „házi-feladat-párokat/ hármasokat” alakítanak ki, szükség esetén egymáshoz fordulhatnak segítségért.

A felelések, dolgozatok száma kevesebb, mint a magyar közoktatási intézményekben, ezáltal lényegesen nagyobb a diákok felelőssége a tanulási folyamatban, a tanár jellemzően egyfajta támogatói szerepben van jelen. Ez megmutatkozik a sok dicséretben, pozitív visszajelzésben is, valamint abban, hogy nem ragaszkodnak (főleg a kisebbek esetén) a vasfegyelemhez, illetve ahhoz, hogy minden diák mindig, egyszerre, ugyanazt csinálja. Azoknak a tanulóknak azonban, akik nem írták meg a dolgozatot egy adott tárgyból, havonta egy alkalommal egy előre kijelölt időpontban kell pótolniuk azt. A házi feladatot rendszeresen nem készítők számára kötelező délutáni alkalom rendelhető el, láttunk is rá példát. Ilyenkor persze a tanárnak is tovább kell maradnia az iskolában. A diákok felelőssége mellett a szabadságuk is nagyobb, órán szabad például sapkában, baseball sapkában lenni. Szabad inni, sőt az óra menetének megzavarása nélkül a mosdóba is ki lehet kéredzkedni, s hogy ez ne legyen kínos, vagy az órát megszakító, ilyenkor egyszerűen két kézzel kell jelentkezni. Tökéletes példája ez az egész oktatást meghatározóan átható praktikumnak és diákközpontúságnak.

A tantermek berendezése is praktikus, az asztalok és a székek – azon túl, hogy mozgathatók, és így könnyen átalakítható egy-egy terem az épp aktuális munkaformához – kényelmesek, ergonomikusak. Minden teremben van egy dokumentumkamera, amelynek könnyű és praktikus használata szinte minden órán beigazolódott. A falak, sőt adott esetben a tantermekben található oszlopok is a tanulást, a prezentációt segítik, vagy csak egyszerűen kiállítási felületként szolgálnak. Nem egyszer megtörtént, hogy az önálló órai munka vagy a házi feladat megoldásait a tanár több ponton kicelluxozta a teremben. A saját tempójú munka végeztével minden diák példás fegyelemmel, csendben ment ki a hozzá legközelebb eső pontra, ellenőrizni a megoldását.

A tanári szoba nagy, tágas és világos. Minden eszköz rendelkezésre áll ahhoz, hogy a kollégák a lyukasórákban dolgozni tudjanak, ugyanakkor megvan arra is a lehetőség, hogy másokat nem zavarva beszélgetni is tudjanak.

Az iskolai menzán a feladatra előzetes beosztás szerint, önkéntesen vállalkozó szülők készítik az ebédet az iskolában étkezőknek. Mint megtudtuk, ezekre a napokra a „Kochmutti”-k sokszor szabadságot vesznek ki, hogy ezt az önként vállalt feladatukat el tudják látni.

Az iskolában csak akkor szabad mobiltelefont használni, ha szükséges a tananyag feldolgozásához, és arra a tanár az órán engedélyt ad és. Szünetekben is tilos mobilozni, és ezt láthatóan be is tartják a tanulók.

A délutánokat a Stuttgart és környékének felfedezésével töltöttük. Múzeumok, kiállítások, kirándulások tették még élvezetesebbé az ott töltött napokat.

Összességében elmondhatjuk, hogy mind szakmailag, mind pedig kulturális tekintetben tartalmas, hasznos hetet tölthettünk Németországban. Sok jó gyakorlatot láttunk, amelyeknek átvételét javasoljuk iskolánkban is, természetesen alkalmazkodva az itteni lehetőségekhez. Ez mindenképpen a megújulást szolgálhatja.

Nagy örömmel vettük, és eredményként könyveljük el, hogy 2022 őszén lesz folytatása a Geschwister-Scholl-Gymnasiummal való együttműködésnek: job shadowingra várjuk vissza az iskola tanárát/tanárait.

Köszönettel tartozunk Rigóné Hargitai Csilla kolléganőnknek, aki rátalált erre a job shadowing lehetőségre és Christina Bueggert tanárnőnek, aki oly lelkesen és odaadással szervezte a stuttgarti programunkat:

Dr. Máder Attila, Zsótér Éva

Job shadowing – Zöldhullámban Erasmus + pályázat
Finnország, Lieto – 2022. 08. 22. -26
Dunai Ágnes és Boros Krisztina

Iskolánk, a Szegedi Tömörkény István Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Technikum, 2020-ban sikeresen pályázta meg az Erasmus + programot Zöldhullámban c. pályázatával, azonban a mobilitások nagy részének megvalósulására csupán idén kerülhetett sor a járvány miatt. Pályázatunk középpontjában a fenntartható fejlődés állt, mind természeti-, mind kulturális szempontból.

A szakmai látogatásra ketten jutottunk el és egy hetet töltöttünk el a Turku melletti Lieto kisváros középiskolájában. Helyi koordinátorunk, Inna Nurmi, az utazás előtt elküldte az órarendet, így pontosan tudtuk, hogy milyen programon/-okon veszünk majd részt. Az első napon, Inna és két diáklány vezetésével, végigjártuk az iskola területét: megnéztük a tantermeket, bekukkantottunk néhány órára, végigsétáltunk a folyosókon, körbesétáltuk az iskolát. Ami rögtön szemet szúrt az az, hogy közösségi terek állnak a diákok rendelkezésére. A sportpályák rengeteg sportolási lehetőséget biztosítanak a testnevelés órákra, a helyi sportcsarnok (ami a városhoz tartozik, de az iskola is használhatja) állandó színtere a sportoknak vagy éppen a vizsgára való készülésnek ( az évvégi érettségi vizsgákat itt tartják). Az iskola folyosóin csocsóasztal, fotelok, játékok állnak a diákok rendelkezésére. A tanárok munkáját heti 1-2 napon pszichológus segíti. A tanári kar mindössze 16 főből áll hiszen kis iskoláról van szó: kb 240-en járnak ide, főként a környező településekről.

Az órarendünk szerint próbáltunk minél több féle órára bemenni. Mivel mindketten angol szakosok vagyunk, ezért főként a nyelvi órákat látogattuk: angol, német, finn, svéd. Megtudtuk, hogy a finn nyelv az egyedüli kötelező tantárgy az érettségin. Tanulnak finn- és világirodalmat is, de a hangsúly nem ezen van. Szövegeket értelmeznek és hoznak létre a legváltozatosabb műfajokban: hirdetés, reklám, felszólalás, fogalmazás, stb. Nyelvtant középiskolában már nem tanulnak, az általános iskolai tananyag. A svéd nyelv Finnországban államnyelv, minden felirat ezen a két nyelven olvasható. Néhány éve a svéd nyelvet kivették a kötelező érettségik sorából, népszerűsége így csökken, egyre kevesebben tanulják. A svédóra hasonlított talán leginkább a mi tanítási óráinkhoz, de ez véleményem szerint a tanár személyiségének volt köszönhető. Az angol nyelvet szinte végig tanulják a diákok a középiskolában, érettségizni belőle nem kötelező, de mégis sokan megteszik. Az utca embere pedig kiválóan beszél angolul, legyen az idős vagy fiatal. Az iskolában német és francia nyelvet lehetett még tanulni, de alig 1-2 gyerek választja ezeket a nyelveket. Spanyolt is tanulhatnak, de mivel annyira kevesen szeretnének, azért helyben nem lehet tanulni; online oktatást viszont biztosít az iskola. A nyelvórák, számunkra meglepő módon, finnül zajlottak, ez alól talán az angol jelentett valamelyest kivételt. A diákok laptoppal tanulnak, azon érhető el számukra a digitális tankönyv, a tanár szintén onnan dolgozik. A gyerekek sokszor önállóan dolgoznak, a tanár pedig mindent lát az online felületen (ki fejezte be, ki az, aki még el sem kezdte, kinek, hogy sikerült, hány százalékos lett, stb.) A digitális tananyag veszélyeit is láthattuk, hiszen voltak diákok, akik játszottak órán, de a tanárok nem foglalkoztak ezzel. Minden gyerek magának tanul, itt ez fokozottan jellemző. Minden kurzus végén vizsga van és a jegy nemcsak a dolgozaton múlik, hanem a részvételen, órai aktivitáson, beadott házi feladatokon, stb. Így mindenkinek az az érdeke, hogy megcsinálja az órai és a házi munkát, kredit ugyanis csak így jár. A tanárok, saját bevallásuk szerint is, unalmas órákat tartanak, de haladni kell az anyaggal. Óriási anyagmennyiséget kell átvenniük, itt nincs idő kiegészíteni az órai anyagot mert szorítja őket az idő.

A lietoi középiskola híres a változatos testnevelés óráiról és jól felszereltségéről. Összesen 16 féle sport közül tudnak a gyerekek választani (van, amit csak télen). Egyébként a finnek nagyon sportosak: a gyerekek nagy része kerékpárral jár iskolába, de sok a motoros és az autós bejáró is. Testnevelésórán egy igazi finn sajátos sportot figyelhettünk meg: a finn baseball-t. A lelátóról figyelve próbáltuk megfejteni ezt a sajátos játékot. Másik finn jellegzetesség a frizbi golf, amihez szintén található pálya az iskolát körülvevő erdőben.

Az érettségi vizsgát ősszel is le lehet tenni, erre gyakoroltak a felsőbb évesekkel. Kétszer is részt vettünk egy Egészségnevelés (Health education) órán, ahol a végzősöket arra készítik fel, hogy hogyan birkózhatnak meg a vizsga okozta stresszel. Volt meditáció és próbavizsga is. A próbavizsgához használhatták a könyveiket ( a végzősöknek még vannak) és egyénileg kellett megoldani a feladatsort a laptopon; az internet blokkolva volt egy blokkoló segítségével.

A tanári karban mindenki nagyon érdeklődve és kedvesen fogadott minket. Az igazgatóval is találkozhattunk és beszélgethettünk. Külön számunkra összeállított anyaggal készült és mesélt a finn oktatási rendszerről, a középiskoláról, aminek mindössze néhány hónapja a megbízott igazgatója. Az első éves nemzetközi tanulmányok iránt érdeklődő diákoknak csütörtökön órát kellett tartanunk. Próbáltuk nagyon aktívan megmozgatni a diákokat, beszéltetni őket. Egy kvízt is szerveztünk, ahol a jó válaszokért vaníliás karika járt. Ezt követően egy prezentáció keretein belül bemutattuk nekik Magyarországot, Szegedet és a Tömörkény gimnáziumot. Érdeklődőek voltak és kérdezősködtek az országunkról.

A fenntarthatóságban a finneket sok mindenben követhetnénk: szelektív szemétgyűjtésben, megújuló energia felhasználásában és környezettudatosságban. Minden finn otthonban/iskolában/irodában szelektíven gyűjtik a szemetet. Az alumínium dobozokat külön gyűjtik, ezek 15%-át vissza lehet igényelni, ha valaki visszaváltja őket. Az iskolában is gyűjtik és az ebből befolyó pénzt a diákönkormányzat kapja, amit különféle programokra fordítanak. A helyi tömegközlekedési eszközök megújuló energiával működnek. A tömegközlekedés olcsó, ezzel is ösztönzik az embereket az autók mellőzésére. A városban biciklik bérelhetők, mottójuk: tekerj többet, fizess kevesebbet. Az otthonokban a lakók maguk választhatják ki, hogy milyen energiából szeretnék az áramot kapni; koordinátorunk például a szélenergiát választotta. A vizeket és a szántóföldeket igyekeznek legelővel elválasztani egymástól, hogy a vegyszerek ne follyanak közvetlenül a vizekbe. A legelőkön birkákat tartanak, a gyapjúfeldolgozás ősi iparág.

A fennmaradó időben igyekeztünk Turkut, ezt az élhető és tiszta város felfedezni: a katedrálist, a szabadtéri múzeumot, a várat és egy környékbeli szigetet.

Beszámolónk legvégén szeretnénk megköszönni iskolánk koordinátorainak, hiszen munkájuk nélkül ez a szakmai látogatás nem jöhetett volna létre.

Dunai Ágnes és Boros Krisztina