Az "Europa csillagai alatt" című 2020-1-FI01-KA229-066461_4 iskolai partnerségi projektünk, célja, hogy partneriskoláinkkal együtt olyan területen próbáljuk diákjainkat fejleszteni, ahol tapasztalataink szerint minden európai kamasz nehézségekkel küzd.
Mindannyian tapasztaljuk a figyelemzavart, a stressz egyre intenzívebb jelenlétét tanítványaink körében, a stressz kezelésének hiányát, és az ezek okozta mentális problémákat. Ezen túl diákjaink egyre több időt töltenek a digitális térben, távol maradva így a természettől.
A projekt mobilitásai alatt arra törekszünk, hogy a fent említett problémák kezeléséhez irányt mutassunk diákjaink számára. Célunk, hogy diákjaink újra kapcsolatba kerüljenek a körülöttük lévő természeti világgal, mérlegelni tudják a digitális eszközök nyújtotta lehetőségeket, és azok ésszerű használatára törekedjenek, sikeresen megbirkózzanak az előttük álló kihívásokkal, és kimozdítsuk őket komfortzónájukból. Ezeket mind egy nemzetközi csapatban van lehetőségük megélni, Európa négy különböző pontján.

Our project is called “Under the European Stars” for two reasons. Firstly the highlight of each of the mobilities will be a chance to camp out under the stars in different parts of Europe, secondly it refers to the fact that we all share the same stars like we all share the same problems that we will be tackling in this project. All of the partner schools have noticed an alarming trend in the last decade for a decrease in attention, in resilience, in mental health, in time spent outdoors, in facing new challenges with confidence. We believe that digital addiction is a major issue causing this and our project is focused on strategies to help students to become aware of the issues surrounding it, reflect on their habits and behaviour, develop tools to help them face challenges and have new experiences and adventures that will inspire them to take the message forward in their lives and spread it on to other young people.
Our focus is on reconnecting with nature, creating digital awareness and healthy use of screens and social media, student’s resilience - their ability to overcome difficulties and challenges in life, developing a growth mindset - getting out of the comfort zone and into the stretch zone and mindfulness - the ability to control emotions, find inner peace and develop awareness of self and other. This will all be done in the context of friendship, international cooperation, cultural awareness and that very important element......fun.

A projekt 2 éves futamideje alatt 4 mobilitásra került sor.
2022. május 3-10-ig Finnország – Lieto
2022. szeptember 27-október 4-ig Magyarország – Szeged
2022. október 23-30-ig Spanyolország – El Puerto
2023. május 2-9-ig Horvátország - Varasdin

Mivel a mobilitások a Covid 19 miatt csúsztak, így mobilitások megkezdése előtt minden résztvevő iskola diákjai készítettek egy rövid bemutató filmet az iskolájukról és városukról, melyeket egymással megosztottak.

Íme a Szegedi Tömörkény István Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Technikum diákjai által készített film.

Papp Franciska 12.D osztályos és Kanona Lia 12.A osztályos tanulók az EgyetemTV-nek nyilatkoztak programunkról.

2022. május 3. és 10. között 8 diákunk a finnországi Liedon Lukio iskola szervezésében egy nyolc napos projekttalálkozón vett részt. A mobilitás alatt tanítványaink a Turku-szigetcsoport csodálatos, végtelen nyugalmat árasztó szigetei között kerékpározva tapasztalták meg határaikat, tették próbára tűrőképességüket, gyakorolták problémamegoldó képességüket, és élvezhették a digitális világtól való távollétet nyújtotta emberi kapcsolatokat.

Diákjaink finn vendéglátóikkal együtt készítették el a projekt összefoglalóját.

3rd May

I woke up extremely excited for the trip, not because I was afraid of it, but because I waited for this day a lot. On the train one of my teachers were really chatty which made the group a bit loosen up, set the mood for the whole trip. When we finally arrived at Budapest, I couldn’t help it my heart started pounding fast because I knew we would soon be in the air. I had a lot of fun on the airport after the check in, but I was surprised how expensive everything where. After one and a half hour we were finally on the plane, the view from above were amazing but from tiredness I accidentally felt asleep. After 2 hours and 15 minutes we arrived at Helsinki, the city was amazing but to be honest I found the bus station more interesting. It was so modern and well made. When we finally took the bus, I knew we will soon arrive to our final destination so I couldn’t relax o the bus our of excitement.

Katona Lia

May 4th

On our first day in this magical town named Lieto, we went to take a look around the school and start to befriend the others. In the high school part of the campus there were already a lot of eager students waiting to get inside of the auditorium. We met the teachers and introduced ourselves to everyone. Then, two finnish students did a presentation about Finland generally and we realized that they really like coffee and have a tone of islands, which we were later told that we’ll be exploring in a few days. After that, we looked around the campus which was almost hidden by pine trees, and I was a little jealous of their gym, biology classroom and the student lounge room. At 12 o’clock went to the cafeteria and had delicious spinach pancakes with applesauce and tuna salad. I don’t think I have to say that my and probably everyone's tummy was very pleased. We went back to the starting point, aka the auditorium and were told the programs for the week. To be honest I was scared about that 83 km back, but at that time I was too excited. We had only one project after that for this day which was to bond with our team mates and create or own shirts together. After we were done we went our separate ways and had free time with our hosts to explore the city.

Bosch Sára    Iiris Käppi

5th May

Thursday. The day we set off to the Åland islands. It was a cold rainy day when we arrived to the port of Turku. We had to bring our bikes there and hand in our packages. Then we cycled up on the breathtakingly enormous cruise ship, the Viking Glory. (By the way, I’ve heard later, that the Viking was a smaller ship, there are even bigger ones).
The ship went so smooth that I couldn’t notice that we were gliding on the sea, till I looked out through the window.
The Viking Glory was truly glorious. The golden-framed mirrors, the soft sofas, the gentle jazz music made the place fell even fancier. There was a buffet with so many mouth-watering dishes. I tasted the cooked salmon and it was delicious. One of the most memorable moments were the ones we spent eating the lunch. We were sitting by the window and we could see the islands we were passing by. But before the lunch we had a few activities to do. At first the Finish students had a little presentation about the Åland islands and the trip. Then with the teams we had to answer a few questions without using our phones. There were funny questions, like how much does the Turkish pepper cost on the ship. And we had to find it out somehow, because the store was closed! After finding the answers we had free time so we could explore the ship. We visited the stores, and went up on the deck. It was really cold and windy, after taking some pictures I could barely move my fingers, and my face was frozen. Then we went back, and played some card games. We had an amazing time together we got to know each other better. The Finish girls were really friendly, we became good friends in a short amount of time.
When the free time was over the whole group went back on the deck, and Riina thought us some yoga exercises. Most of it was breathing and some moves we stretched our body. And then we went to eat lunch.
The ship arrived at an island around 2 pm. We contiued the journey with the bikes. We had to cycle in our little gorups. However most of the groups got separated, and the students joined their friends. I was in the pink group, and we stayed together most of the time, and even when I and Lucia got tired, the other girls waited for us. The road was pretty, we could see the beaches, beautiful farmhouses, horses. But even though the view was so breathtaking, it was hard to cycle. There was a hill after every slope, and a slope after every hill. And it seemed like it will never end. We were exhausted. But after 30 km we finally reached the port. Everyone was so happy that it finally ended! We cheered for everyone who arrived after us. There we had to wait for the farry to come, and when it arrived, we could finally rest. For me in person, the ferry was much more pleasant then the cruise ship. I went up on the deck, and just watched the waves. It felt like the time stopped, and every pain and promlem just dissapeared. The sea was so peaceful. It had a deep, a little melancholic sound, but the colour was the one that captured my heart forever. That endless, deep and clean blue! Sadly after two unforgettable hours the farry arived to Kökar island. There we had to cycle 8 more km to our accomodation. A lot of us were compleatly exhousted, but we made it. The island was really pretty, a remote quiet place. The accommodation wasn't really what we expected, one of the houses didn’t have running water, but it didn’t matter anymore. The most important thing was that we had heating, because it was freezing cold. We had some dinner and most of us went to sleep.

Anita Virág – Joanna Sipila

6th of May

Swimming in a four-degree- water
Yeah, this is true! The Finnish guy just backflipped into the water....
It was the 6th of May and we had our 4th day in Finland.
We just normally woke up having breakfast. It was cool. After eating, we picked up everything and went to the seaside by bike, of course. The Finnish teacher "teaches" how to prevent a snake attack. Basically, the nature isn't dangerous in Finland, you have to look out for the little snakes. The Sea and the rocks were so beautiful. At that part was the Mindfulness part. Everybody had to go alone to relaxing.
Mindfulness:
Whether it was through yoga, or breathing, or making cows and boats out of sticks and cones, or sitting on the rocks and listening to the waves, or getting into a rhythm on your bike, or having a moment of quiet walking to your house, or focusing your mind in the ice cold water. I think everybody needs to try the mindfulness in the life, its really underrated. At the afternoon we cycled back to the lodgment but first into the shop. The finnish guys sad to me: "Tamas do you want to come to swim?" and I sad "No thanks, I got cold" and "but you will come".
Cycling another 5km and finally I saw how the finns normally gong into the really cold water, they loved it. Biggest spurs win my trip.
I think personally, everybody needs to try the mindfulness in the life, its really underrated. It will much better if you try it. These experience will really important in life especially in our century.

Laukó Tamás – Anni Vilo

7th May Saturday

That day started with rain and windy weather but nothing could stop us. First, we cycled to the ferry stop from Kökar. There was a beautiful view so it was even more motivating to push ourselves further. The road was up and down. Hills and plane places so it was challenging because in Hungary we got used to just only plane area. Then we got to the furry which took about 2.5 hours. We recovered from soreness there and had free time. I really enjoyed it because it was almost the end of the trip so our friendships had a much stronger bond. We were playing card games together and talking. When we arrived we had to cycle 8 km to the next furry stop It was fun and much shorter than the other ones. Before we kept going we took a short break and had lunch at a cute new restaurant. It was delicious and filling. We had pumpkin soup with homemade bread which was the best and after that cake for some extra energy for biking. Then we got back to our team and started cycling. Fortunately, the weather got better. We kept going for 40kms and after that, we could decide if we want to continue the cycling journey or go back home. This day was a sporty twirling day but it was fun and after that day we had a rest day.

Dohor Csillag – Jenny Krappe

10th May

After the amazing time I had in Finland I was a bit sad about going back to Hungary. Because I were sick, I found the bus ride really overwhelming, but I still used that time to look outside the window, and observe the scenery. I thought to myself “I will miss the beautiful almost dark green sea, the chilly weather and the amazing food”. When we arrived at the airport I become really confused, “Wait…. I have to check in by myself?”. It was surprising that I had to check in with a help of a computer only. Luckily my experienced teacher helped me out when I came across some difficulties. Overall, the plane trip went smoothly, I was watching the Moomin movie on the whole trip, so I can make my last memories about Finland. When we I arrived to the airport, I was relieved to meet my parents, because I was not feeling well and I knew that our car will be more comfortable than the train. On the car ride I was sharing my new memories I made during the programs in Finland.

Katona Lia

2022. szeptember 27. és október 4. között a Szegedi Tömörkény István Gimnázium adhatott otthont az „Under the European Stars” második állomásának. 24 finn, spanyol és horvát diákok és 6 kisérőtanárukat üdvözöltünk Szegeden és mutattuk be nekik országunk természeti szépségeit, miközben megpróbáltuk tudatosan megélni a mobilitás minden egyes pillanatát, mindfulness gyakorlatokon keresztül, a jóga segítségével próbáltuk testünket újra felfedezni, a digitális világtól elszakadva pedig igyekeztünk egymásra figyelni.

A hét programja:

Kisalbert Sára, Juhász-Varga Virág Kitti, Rácz Orsolya és Csoma Dorka 11.D osztályos tanulók állították össze az alábbi angol nyelvű városismereti vetélkedőt.
A vetélkedő anyagát bárki szabadon felhasználhatja.
City Scavenger Hunt.pdf

A hét több diákunkat is megihlette, többek között Bosch Sárát, aki egy szívhez szóló verssel lepett meg bennünket.

Kökar farmját és a kemény finn esőt
Sásto szocko táborával váltottuk föl
Átázott bakancsok es sáros susogósok
Hajszárítóért buzgón imádkozó lányok

Spanyolok hangos éneklése betölti a levegőt
Másnap szívrohamok és romantika a libegőn
Drága kávék a hegytetőn lakó kávézókban
A zuhogó víz a felhők tartájában határtalan

A buszút után nem lesz vége ennek
Örök emlékek és kapcsolatok lesznek
Féltünk de mostmár elválaszthatlanok lettünk
Az erdőben a kultúrák köveit letettük

A hosszú hegyi túrák kiszívják a lelkünk
A holtponton átlibbenve az estének örültünk
Angol nyelvtudásunk kihajítva az ablakon
This language is not our only bond

A buszút után nem lesz vége ennek
Örök emlékek és kapcsolatok lesznek
Féltünk de mostmár elválaszthatlanok lettünk
Az erdőben a kultúrák köveit letettük

Polaroid képek és moominos bögrék
De hamarosan már vár titeket a reptér
A csillagok ott vannak mindig felettünk
Minden nevetéssel újakat teremtünk

Sós könnyek esnek egymás pulcsijára
Az idő elválásunkat túl korán akarta
Miért kell ezt már másodjára megélnünk
A távolság valósága áll most előttünk

De a hosszú után nem lesz vége ennek
Örök emlékek és kapcsolatok lesznek
Féltünk de mostmár elválaszthatlanok lettünk
Az erdőben a kultúrák köveit letettük

A magyar mobilitás angol nyelvű összefoglalója:

Description of the activity

The Hungarian Mobility of the “Under the European Stars” project took place between the 27th of September and 4th October 2022. During the project week 25 students and 5 teachers from the host school and 8 students with 2 accompanying teachers from each participating country took part in a series of activities which were aimed at promoting physical and mental resilience, mindfulness, rediscovering our natural environment and refraining from using technology, mainly smart phones. Besides the main themes of the project, the mobility focused on its subsidiary goals as well. It provided opportunity for students to make new friends, build connections, discover a new city and culture and, finally, improve students’ linguistic knowledge and skills regarding the English language, which served as a main medium of communication.
Preparation for the project started well before the actual project week. Teachers from the partner schools had been in touch all through the organisation phase of the project week, they exchanged opinions and ideas. As a newcomer, the Hungarian school got very useful advice about the activities and the organisation itself from the coordinators of the partner institutions.
All 25 Hungarian students were actively involved in the preparation phase of the project week too. The students were arranged into 5 groups and each group got a task to work on. One group of 4 students prepared with presentations for the opening meeting of the project week, one group of 5 students organised a scavenger hunt for all the participants in the city, one group of 6 students studied the possible hiking routs for the days in the Mátra mountains, one group of 6 students had to prepare some food for the farewell party and one group of 4 students wrote an article on the project week after the event.
The students were arranged in pairs, every Hungarian student had a foreign friend. The pairing was based on a questionnaire which the students coming from abroad had filled in. In order to make the visiting students feel at ease, the students got in touch before their arrival into the country. They exchanged letter, emails and kept in touch on social media.
During the organisation phase the coordinator involved several teachers in the school. Ms Éva Hérics Némethné, teacher of English, has been a key member of the Erasmus team. She took part in the whole mobility event. Besides her, Ms Ildikó Márkusné Csikós, teacher of art, and Ms Mónika Molnár, deputy head of the school, also helped with the organisation. Ms Márkusné Csikós gave the idea of the feedback activity which the students did on the last day of the mobility and Ms Molnár arranged the venue and the technical background for the opening and the closing events in the school.
The parents of the Hungarian students were also great asset to the team. They helped us to find venue for the farewell party, and order food for the days we spent in Szeged, and one mother offered to instruct the second day’s Yoga activity. It was a pleasure for us that some parents came to the farewell party to see what the team had been doing during the project week.
During the project week the following activities took place.
27th September arrival
28th September Headteacher’s welcome, ice breakers, guided tour in the school, Yoga, City scavenger hunt
29th September Travelling to Mátra, Hiking in Mátra
30th September Hiking to Kékes
1st October Adventure park, going back to Szeged
2nd October A day with the families
3rd October Mindfulness activity, evaluation of the week, dragon boat race, farewell party
4th October Travelling home


How did the participation in this activity benefit the involved participants?

The participants had to fill in a questionnaire in which they summarised how they benefited from the activities. They had to reflect on four aspects of the project week, resilience, rediscovering nature, mindfulness and linguistic development.
The days in the Mátra mountains definitely helped the participants to get closer to nature and rediscover its beauty. According to the students’ own account, quite a few of them are working on finding time in their timetable to go out and spend some time in nature. The difficulty of the mountain climbing pushed their boundaries and really strengthened their resilience. Despite the rough weather conditions every participant was able to deal with the challenge and felt that they had pushed their boundaries which would definitely have a long term effect on their personalities and attitudes to challenges in the future.
The third key aim of the project is to help the participants refrain from constantly using their digital devices and encourage them to spend time socializing rather than being online. The days spent in nature more or less managed to fulfil this aim, though some of the students still found the time they had spent online a bit too much. However, the reason for being online showed some changes even in case of those students who thought they hadn’t reduced their screentime significantly. They said that they could not stop sharing photos, so wherever they could they uploaded some pictures on different social media platforms.
What students found the most challenging is the instructed mindfulness activity. It was hard for them to focus on the moment, be silent and immerse in the present. As they wrote they had not been able to stop thinking about what happened the day before or what was ahead of them. Based on this feedback, mindfulness activities should be part of the school routine and students should practice it in order to make the most of their time and get distracted so easily. Being mindful is leads to resilience.
The final benefit of the program was the linguistic benefit. Every student accepted that their English language speaking skills had improved a great deal thanks to the multicultural environment they spent the project week in.

Spanyol mobilitás
2022. október 23. és 30. között az El Puerto de Santa Mariában található El Centro Inglés iskola vendéglátását élvezhette kis csapatunk.
Szintén négy nemzet 48 diákja együtt fedezhette fel Andalúzia csodálatos természeti világát.
Diákjaink így tekintenek vissza erre a csodálatos egy hétre.

Under the European stars- Erasmus mobilitás

2020 őszén iskolánk, a Tömörkény István Gimnázium lehetőséget adott jelentkezni egy Erasmus+ cserediák programra, melynek keretein belül Finnországba, Spanyolországba és Horvátországba utazhattunk. Ennek az angol célnyelvű mobilitásnak a fő céljai a kitartás (resilience), digitális detox (digital detox),a természettel való kapcsolatunk ápolása (connection to nature) és a jelenre való fókuszálás (mindfulness) volt.
A koronavírus miatt a program megvalósítása 2022-re tolódott, de mindeközben az előkészületek szüntelenül és töretlen lelkesedéssel folytatódtak. A finnországi és a magyar mobilitás után a spanyolországi Puerto de Santa Maria-ba utaztunk az Erasmus+ keretein belül.
Miután megérkeztünk, a spanyol diákok családjai szállásoltak el minket. Első iskolai napunkon az ismerkedés és bemutatkozás után, csoportokra bontva interaktív feladatokban vettünk részt a többi nemzet diákjaival a fent említett célokkal kapcsolatban. A programunk keretein belül thai-chi órákon vettünk részt, ahol a tanárokkal együtt próbáltuk meglelni a belső békét. A következő napokban Andalúzia természetvilágát fedeztük fel. Az Ajibe hegy csúcsára felérve lélegzetelállító látványba volt részünk. Később kalandos esti túrát szerveztek nekünk a spanyolok, majd másnap egy hosszú túrát téve Európa egyetlen dzsungelében az Alcornocales tetejéről láthattuk Gibraltár és Afrika partjait. Spanyolország legdélebbi városába utazva fürödtünk az Atlanti-óceánban. A következő napot egy autentikus jurtatáborban tölöttük, ahol játékos csapatfeladatokat teljesítve mulattuk az időt. A túránk végeztével visszatértünk az iskolába. Az utolsó pár napban meglátogattuk a diákok által karbantartott partszakaszt, ahol fürödtünk, játszottunk és utoljára részt vettünk a tai-chi órán. Aznap késő délután az intézménybe visszatérve a nemzetek saját szokásaikat és kulturális érdekességeiket mutatták be játékos prezentációk formájában, majd egy közös lakomával zártuk az estét. A szervezők az utolsó napunkat szabadon hagyták, így a többségünk, fogadócsaládjainkkal fedeztük fel Cádiz gyönyörű belvárosát. A búcsú napján szuvenírekkel teli bőröndökkel jöttünk haza rengeteg mesélni valóval és egy életre szóló tapasztalattal.
Innen is szeretnénk megköszönni Dunai Ágnes, Hérics Éva és Máté Soma szervező tanáraink áldozatos munkáját.

Lux Adél és Papp Franciska 11. D osztályos tanuló

Spanish Mobility
The mobility in Spain was a very enjoyable and exciting experience. I had been looking forward to it since the beginning of its organisation, and I must say, it was much much better than what I could even imagine.
I had the opportunity to meet friendly and kind people whom we spent a great time together. Everybody was helpful and faced the challenges well. However, the week was exhausting and sometimes we really needed to push ourselves to complete the tasks we were given.
For me it was an incredible new word – the culture, the cousine, and the vibe of the country is so absolutely amazing. I loved how delicious everything tasted. No wonder, fruits and vegetables are grown by the Spanish sun. The language is beautiful, I just loved being surrounded by this culture.
The nature is a lot different from the Hungarian, and the weather was amazing. We enjoyed soaking up the October Spanish sun. The three days spent in the countryside were very well prepared. We could really see the most important sights and natural wonders in Andalusia.
The city of Cadiz is so special. I could have easily stayed there for good. I was also amazed by how friendly and easy-going Spanish people are. They are smiley, friendly, and easy-going. It was great to see a country where people actually practice Dolce-vita.
I am thankful that I could be part of this amazing journey, and I keep every small memory of it.

Kozma Veronika

• Dárdai Janka (9.E)

  Kilencedikesként nagyon örülök, hogy benne lehettem ebben az Erasmus projektben. Az elején egy kicsit nehéz volt megtalálni a helyemet az összeszokott társaságban, hiszen később kerültem be ebbe a programba. Két mobilitásban volt lehetőségem részt venni. A magyarországiban szeptemberben, ahol mint vendéglátó voltam és a horvátországiban, ahol vendégként vettem részt.
  A horvátországi mobilitáson során sok minden új dologban volt részem. Például jobban megismerhettem a horvát diákok életét és a kultúrájukat, hiszen családoknál voltunk elszállásolva. Valamint érdekes volt a spanyolokkal és a finnekkel töltött idő is. Ebben az időszakban volt időm az angol nyelvet gyakorolni.
  A program egyik célja a természet közelségének megtapasztalása a telefonoktól való távollét. Fontos volt a váratlan helyzetekhez való rugalmas hozzáállás. Lehetett részem más országokkal túrázni a Ravna Gora-ra és a Ivanscica-ra ami Észak-Horvátország legmagasabb pontja (1061m). Nagyon tetszett, hogy a szabadban voltunk és sok emberrel meg tudtunk barátkozni hegymászás és főzés közben.
  Élvezetes volt, hogy voltak szabad estéink, amelyeket a többi diákkal tudtunk eltölteni a tanárok nélkül kötetlenül. A vasárnapot családi napként kaptuk meg. A vendéglátóimmal és néhány magyar és horvát diákkal uszodában voltunk. Aznap pedig egy záró bulit tartottunk a Prva Gimnazija aulájában.
  Az utolsó napon egy különös ajándékot kaptunk a vendéglátóinktól. Egy napot tölthettünk a Plitvicei tavaknál.
  
  Dárdai Janka 9.E

       

• Kirizs Kesző (10.E)

  Amikor meg tudtam, hogy részt fogok venni az erasmus projekten nagyon megörültem.
  Nagyon élveztem ezt az 1 hetet, amit a természetbe töltöttünk. A túrázások fantasztikusak voltak.
  A Ravna Gora-n töltött idő tetszett a legjobban. Szerintem itt ismerte meg mindenki a legjobban a másikat. Ez sok dolognak volt köszönhető például a sok-sok remek csapat építő feladat, játék, amiken részt vettünk. De hozzá tett az is, hogy itt töltöttük a legtöbb időt együtt és hogy a telefonjaink be voltak gyűjtve.
  Ez az 1 hét szerintem nagyon sokat segített az angol tudásomon és azon, hogy szociálisabb legyek.
  Nagyon sokat megtudtam a másik 3 nemzet kultúrájáról, szokásairól. Leginkább a Spanyol szieszta ragadott meg mert Magyarországon nincs nagyon ilyen.
  Szerintem mindenki alkalmazkodásán, flexibilitásán sokat segített ez a hét hisz mások ország más szokások. A különböző nemzetek különböző szokásaihoz eleinte nehéz volt alkalmazkodni, de ez nagyon hamar megváltozott és mindenkivel jókat lehetett beszélgetni.
  Az oktatási rendszerben nem voltak olyan nagy eltérések Magyarországhoz képest ezért nem is tudok semmi kiemelni.
  Szerintem a projekt fő céljai a Természet közelség, Digital detox, Mindfulness és a Resillience nagyon jól beteljesültek.
  Összegezve szerintem ez az utazás egy nagyszerű és felejthetetlen élmény volt , ha lesz rá lehetőség szívesen részt vennék még ilyen Erasmus projektben.
  
  Kirizs Kesző 10. E

• Kiss Gergő (10.E)

  Gondolatok az „Under the European Stars” projekt célkitűzéseiről
  
  A mai gyors tempójú világban könnyű túlterheltnek érezni magunkat az állandó információáradat és stimuláció miatt. Értesítésekkel, e-mailekkel és közösségi média frissítésekkel bombázzák az embereket, és nehéz elvonatkoztatni a digitális világtól. Ezért az utóbbi években egyre népszerűbbé vált a digitális detox fogalma. A technológiától való szünettel a munkánkra és az agyunkra is jót tehetünk, és újra kapcsolódhatunk a körülöttünk lévő világhoz. Az egyik módja annak, hogy újra kapcsolódjunk a világhoz, az a természetben töltött idő. Valami különleges van a fák, a hegyek és a víz között, ami segít abban, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben. A természet emlékeztet minket arra, hogy csak egy kis része vagyunk valaminek, ami sokkal nagyobb és szebb, mint mi magunk. Nem csoda, hogy a természetben töltött idő csökkenti a stresszt, javítja a hangulatot és fokozza a kreativitást.
  Egy másik módja annak, hogy a jelen pillanatban maradjunk, az a tudatosság gyakorlása. A tudatosság a gondolataink és érzéseink figyelemmel kísérésének gyakorlata a megítélés nélkül. Azáltal, hogy tudatosabbak vagyunk belső tapasztalatainkkal kapcsolatban. Az életben fontos, hogy rugalmasak legyünk és képesek legyünk alkalmazkodni a változó körülményekhez. Azonban ugyanolyan fontos, hogy megismerjük és tiszteletben tartsuk a saját határainkat. Az egészséges határok meghatározása segít megvédeni magunkat az érzelmi és fizikai kimerültségtől, és lehetővé teszi számunkra, hogy folyamatosan fejlődjünk és növekedjünk. Azonban az életben előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor át kell lépnünk a saját határainkat, hogy elérjük a céljainkat. Az ilyen helyzetekben fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy miért lépünk túl a határainkon, és hogy milyen hatással lesz ez ránk hosszú távon. Ha a határainkat átlépjük, de figyelünk az egészségünkre és jólétére, akkor az átmeneti hatások sokkal pozitívabbak lehetnek, mint azok, amikor nem vagyunk képesek rugalmasak lenni és alkalmazkodni a változó körülményekhez.
  Sok új barátra szereztem az ott töltött időnk alatt, főként spanyol anyanyelű diákokkal ápoltam jó kapcsolatot. Ezáltal az ő kultúrájukat ismertem meg legjobban attól függetlenül, hogy Horvátországban voltunk. Szerintem mindenki elég jól kitudta magát fejezni angolul akár spanyolul, szóval ezzel nem volt baj. A Ravna Gorán töltött időt nagyon élveztem, sok új embert ismertem meg. Nekem a kedvenc feladatom egyértelműen a közös bográcsozás volt, persze a hússütés is tetszett de amikor csapatokba állítottak minket és a győzelemért harcoltunk az nagyon izgalmas volt. Bár az oktatási rendszerükről nem sokat tudtam meg az iskolájuk nagyon tetszett, sokkal modernebb volt a magyar oktatási intézményeknél.
  
  Kiss Gergő 10.E

• Kohári Ákos (11.D)

  Reflection on the Croatian mobility
  As the last part of the project, we can safely say that we had expectations and already experience how a program like this mobility should look like. I can safely say that all of us enjoyed it, and learned many useful things, that we can implement in our personal lives.
  The program’s goals were the followings:
  Being close to nature. The time we spent on the mountain Ravna Gora was the perfect example of being separated from the civilized world surrounding us all the time. But it was more, than an escape or a meditation in the woods. We learned how to cook and work together for our meals. We made bows and arrows, tents, and even fishing equipment. The group learned how to work together and live your life taking care of not just yourself but others as well. The hiking on the mountains was challenging for some of us, but we moved as one group, waiting for the others, and enthusiastically stating facts about the flora and fauna we were interacting with.
  To fully enjoy the program, we needed to take part in a digital detox, which was another goal of the program. Our phones were taken away for 48 hours with some opportunities to use them for 5 minutes a day. Some may say that this was the worst part of the program, but I found it calming and relaxing. This was the last thing we needed to “be forced” to make new friends and to have the time to be mindful. Since the mobility ended, I changed my settings in my phone for it to be black and white, to help me spend less time on it.
  Mindfulness. Being able to tell who you are in the world and to know the reasons of your habits, addictions and anxiety was the focus point. The daily meditations, the letter writing and other small things that made our days up led to the point where we knew we spent the day with ourselves and with our thoughts. With those thoughts, we would be afraid of, normally.
  Resilience and flexibility. Although we had everything in the town Varaždin, nothing can describe the feeling when you spot the last slope to the mountaintop and the heartbeat when you find yourself suddenly on a higher elevation. Resilience is an almost extinct world in the 21st century, but we had to make sure we have some. We slept in tents, ate things that we cooked ourselves, and hiked more than 40 kilometres. We learned to be humble and to be happy for everything we accomplished.
  These were the goals of the program, but we’ve got many more “gifts”.
  The gift of knowing other cultures better. The chance to compare the school system, the habits and the people. We made new friends and had wonderful conversations. We had times of joking and times of being serious. I can say my English improved a lot, but I was lucky to have the chance to be able to use some German with my host family.
  In conclusion it was a great and unrepeatable one week. I can only hope that many of us will use the things we experienced as boost in their lives to make it better and better. And I hope that the friendships we made will not be broken by time, but we will have our chances to meet each other many more times.
  
  Kohári Ákos 11. D

• Pintér Boniata (11.D)

  Az én véleményem szerint nehéz ezt most szavakba leírni mi is történt az elmúlt napokban. Számomra ez egy olyan dolog amit életem hátralévő részében biztos emlékezni fogok mert ez egy olyan élmény amit az ember nem tud csak úgy elfelejteni. Ennek a 7 napnak volt négy fő témája a Természet közelség,Digital Detox, Tudatos jelenlét és a határaink átlépése és a félelmek megszüntetése avagy kicsit kiljebb tolása.
  Az első amire ki szeretnék térni az a Digital Detox. Először amikor meghallotam,hogy elveszik a telefonom teljesen ki voltam akadva és azon kezdtem el gondolkozni mi is lesz velem a mobilom nélkűl,hogy nem fogok levegőt kapni és nem fog menni. Ezzel szemben teljesen a fordítottja történt olyan nyugodtt voltam amíg nem volt nálam, hogy az teljesen lesokkoló és őszintén tudom mondani, hogy nagyon jól esett hogy végre teljesen ki tudtam kapcsolni és pihenni végre tényleg azt éreztem pihenek és nem izgultam ki keres ki hív ki mit ír vagy mi is történik a világban csak mi voltunk az emberek akik számítanak és ez valami csodálatos pillanat volt. A tudatos jelenlétről vagy másnével a Mindfullnesről kicsit nehezebb írni mert a mai világban mindig valamin gondolkoznok vagy aggódnak az emberek ami szerintem iszonyatosan borzalmas és kiábrándító és lehet hogy nekem nem is de azok az ilyen kisseb programok amiket ezzel kapcsolatba csináltunk láttam,hogy segített embereknek elengedni a dolgokat. A természet témához nincs nagyon hozzáfűzni valóm mert nagyon közeli kapcsolatba kerűltem a természettel személy szerint de ez csak az én véleményem. A legnagyobb dolgot átölelő téma a határok átlépése. Nagyon nagyon sok ember fél valamitől vagy csak bizonyos határok között éli az életét és ez is egy olyan dolog amit a mi generációnk hozott létre és nagyon sokan ha valami nehéz inkább feladják vagy meg se próbálják ami egy hatalmas hiba. Soha de soha nem szabad feladni mert akkor meg se tudod hogy mi lett volna ha megpróbálod lehet olyan élményt hagytál ki ami amúgy felejthetetlen lett volna. Az emberek inkább a biztosnál maradnak mint higy kipróbálják az ismeretlent de saját tapasztalatomból mondhatom, hogy mindig meg kell próbálni. Az erasmus alatt annyi meg annyi barátot szereztem és olyan dolgokat ismertem meg a különböző nemzetekről amit ha nem veszek ebben részt sose tudtam volna meg. A barátok akiket most igazi barátoknak tudok nevezni mert tudom ha felhívnám őket bármi probléma esetén ők segítenének bármi van. Minden egyes országnak és néha még országon belűl is különböző tradícionális dolgaik vannak amiket csak a helyi emberek tudnak és ezeket nagyon érdekes megismerni mert nagyon sokat ezekből az interneten nem találsz meg. Az pedig leírhatatlan mennyi mindent tudsz megtanulni egy másik országtól olyanokat amiket el se tudnál képzelni. A program alatt 3 napot a hegyekbe töltöttünk amikor a mobilokat is elvették tőlünk és nagyon jól összeolvadt a csapat a közös beszélgetések amikor órákig tartottak a szobákba és azok a sütögetések amikor 3-4órán keresztűl csak ültünk éreztük azt, hogy igen ez tényleg egy olyan pillanat amire mindig mosolyogva és akár meg könnyes szemmel fogok rá emlékezni mert igen ez egy tökéletes pillanat.
  A beszámoló lezárása képpen azt szeretném írni, hogy iszonyatosan hálás vagyok a tanáraimnak akik nélkűl ez soha nem jöhetet volna létre és a külföldi tanároknak is akik tényleg felejthetetlen emlékeket okoztak nekünk és az összes diáknak akiket megismertem és barátaimnak nevezhetek.
  
  Pintér Boniata 11. D

• Szabó Emma (10.B)

  Horvátországi Mobilitás 2023. 05.02.- 09.
  
  Személy szerint engem később vettek be a programba, de annál nagyobb szeretettel. Már kis gyerekként tudtam, hogy egy ilyen programban részt szeretnék venni, ahol más emberek kultúráját ismerhetem meg.
  A program fő célja hogy a stressz helyzetből kilépve a környezetben megismerjük önmagunkat és társainkat. A tudatos jelenlét, az alkalmazkodás mozgatórugója volt a napjainknak. A mobilitás fő pontjait eleinte nehéz volt követnem, hiszen ki kellett lépnem a rutinszerű mindennapokból. Tevékenységek során mindig volt egy támaszpont, ami megszokott az életemben. A túrázás során ez a pont a természet volt. A természet közelsége új nézőpontba helyzete az eddigi szorongó gondolkodásomat. A napok elteltével észrevettem magamon hogy nyugodtabb, koncentráltabb vagyok. Egy beszélgetés során már nem arra gondoltam, hogy miket kell csinálnom, miről maradok le vagy mások mit gondolnak rólam. Az internet az elmúlt pár évben nagyon felkapott lett, hiszen a vírus mindent megváltoztatott. A sok otthonlét óta az emberek zárkózóbak, elszigeteltek. Sokszor már magam sem kezdeményeztem beszélgetéseket, amitől nem éreztem magam jól. A beszélgetések, az emberekkel való ismerkedés számomra az egyik legfontosabb tényező, ezért sokszor már kedvtelen voltam és többet stresszeltem, hogy esetleg velem van baj. A program kezdetekor bennem volt az izgatottság mellett a félelem is, hogy más országokban hogyan viselték az egymástól való elszigeteltséget. Kellemes csalódás volt, amikor szembesültem vele, hogy az emberek tudnak nyitni egymás felé. A napok során nagyon sok emberrel beszélgettem más-más témában. A diákok különböző kultúráját megismerhettük, ahogy megismerhettem magamat is. Számomra a legnehezebb a túrázás volt, ahol saját határaimat kellett feszegetnem. Hisz, hogy is értékelnénk valamit, ha nem tapasztaltuk meg?
  Az alkalmazkodás során sok új emlékre tettem szert, amit nem fogok elfelejteni. Véleményem szerint a barátkozás nekem mindig a legkönnyebb volt, és örömmel töltött el az a tény hogy más nemzetiségű fiatalok is annyira nyitottak, mint én vagy még annál jobban. Az órákig való beszélgetés önmagunkról, családjainkról és hagyományaikról teljesen feltöltött mentálisan.
  A közösség, minden program egyik pillére, meghatározza az együtt eltöltött időt. Úgy vélem, ez alatt az egy hét alatt tartalmas beszélgetések során megtudhattuk a mások rutinját, gondolkodásmódját. Érdeklődéssel követtem a nyelvek változatosságát. Megtudtam, hogy a magyar nyelvet hogyan értékelik, elmondásuk szerint nagyon nehéznek tűnik kívülről, azonban segít, hogy mimikákkal beszélünk.
  Összesítve a tapasztalatokat, eseményeket büszkén mondhatom, hogy részt vehettem a programban. A program céljait saját magam részéről teljesíteni tudtam.
  
  Szabó Emma 10.B

       

• Szántusz Anna (11.ipg)

  Erasmusos élményeim (Horvátország)
  
  Szántusz Anna vagyok, és a Horvátországi Erasmus kirándulásról fogok mesélni, ami 2023. május 2-9 között volt. A visszaemlékezés jó érzéssel tölt el. A programok élvezetesek voltak, az első 1-2 napot a városban töltöttük, megismertük a Horvát kultúrát, ami számomra izgalmasnak bizonyult. Az oktatási rendszer, a tanár-diák összhang mind lenyűgöző volt, minden programot alaposan megszerveztek. Barátságosak, segítőkészek voltak mindennel kapcsolatban, a városuk történe, szokásai is érdekesek voltak.
  Ezt követően kezdetét venne a kirándulások, túrázások sorozata, és a Ravna Gora-n való szálláselfoglalás. A túrázások során sokkal közelebb kerültem a természethez, és megtanultam alkalmazkodni a nehézségekhez is. A napos időnek, és a jó társaságnak köszönhetően, sokkal egyszerűbb volt teljesíteni a nagyobb távokat is a hegyekben. A város zaja helyett a madárcsicsergés, és a szél zúgása segített tudatosan figyelni a körülöttem lévő dolgokra. A Mindfullness gyakorlatok segítettek lenyugodni, és mindent átgondolni.
  Voltak nehézségek, amiket csak idővel tudtunk megszokni, például a digital detox. Az első pillanatokban nehéz volt telefon nélkül, de a remek társaságnak és a színes programoknak hála, ez idővel egyre könnyebb lett. Sikerült alkalmazkodnunk egymáshoz, türelmes volt mindenki és segítőkész. A közös főzésnél feladatoknál a csapatmunka élvezetes és tanulságos volt. Rengeteg vicces és maradandó emléket szereztem. Az angol nyelvtudásom sokat bővült, szóban való alkalmazását is tudtam fejleszteni. Az egész program a határaimat feszegette, mind pozitív értelemben. Nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben a kalandban, sok kapcsolatra tehettem szert, és hogy ennyit tanulhattam.
  
  Szántusz Anna 11. ipg

• Vrabély Benedek (10.E)

  Reflection on the Croatian mobility
  
  Spending a week abroad as part of an exchange program can be a life-changing experience. When I participated in a high school exchange program in Croatia. One of the most surprising aspects of my exchange program was the digital detox. I was used to being constantly connected to my phone and social media, but in Croatia, the teachers took our phones away which pushed us to be present in the moment.
  This led to a greater sense of mindfulness and conscious presence, which I found to be refreshing. Of course, adapting to a new culture can be challenging at times.
  Making friends in a new environment can be difficult but the Erasmus program can make this easier for you as well. We started the program with icebreaker activities so everyone could get to know each other better, and we had lots of programs with randomized groups so you could always get to know new people.
  Participating in an exchange program also gave me a new perspective on my own culture. Evaluating my own culture in the light of new experiences allowed me to see things from a different point of view and appreciate the differences between cultures.
  Overall, taking part in an exchange program requires resilience, flexibility, and adaptation. But the rewards are immeasurable. I returned home with a greater sense of independence, confidence, and a more global outlook. I would encourage anyone who has the opportunity to participate in an exchange program to take advantage of it.
  
  Vrabély Benedek 10.E