Közös múlt, közös jövő

A 2020/2021-es tanévre tervezett Határtalanul pályázat a járványhelyzet miatt 2022 tavaszán valósulhatott meg. Nagyon örültem, hogy a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiummal megkezdett (2019. október) közös munka folytatódhatott, hiszen a 11. D osztály élményekkel gazdagodva tért haza az erdélyi tanulmányi útról.

2022. május 29-én (vasárnap) délután érkezett Szegedre 30 diák és 3 pedagógus. A hűvös, esős idő ellenére közös városnéző sétát tartottunk a 11. A és B osztály tanulóival együtt, majd este a látottakkal kapcsolatos vetélkedőn tesztelhettük memóriánkat.

A hétfői program az iskolánkról és Szegedről „szólt”. A tizenegyedikesek interaktív iskolabemutatót tartottak, majd vendégeink az alkotóházban tett séta során bepillantást nyerhettek a keramikus, szobrász, grafikus és textilműves szakma rejtelmeibe. Megismerkedtek a szitázás technikájával, majd a közösen tervezett logót nyomhatták pólókra, amelyet mindenki ajándékként hazavihetett. Természetesen az 5. művészeti ág is kivette részét a programszervezésből, hiszen délután a 10. osztályos „táncos” lányok irányításával közös táncházat szerveztünk, ahol a zene, a tánc, a jó hangulat hidat kovácsolt a magyarországi és a külhoni diákok között.

Kedden reggel elindultunk Budapestre, ahol a Magyar Nemzeti Galériában Ady Endre korába kalauzoltak el minket. A Terror Háza Múzeumban izgalmas tárlatvezetés keretében ismerhettük meg az ’56-os eseményeket, a korabeli életkörülményeket. Ezt követően sétáltunk a Budai várnegyedben, majd este megnéztük a Citadellát (a Gellért-hegy tetején fekvő erődöt), amelyet az UNESCO 1987-ben a Világörökség részévé nyilvánított. Az esti órákban érkeztünk Szegedre.

Szerda délelőtt Ópusztaszerre utaztunk, ahol a Történeti Emlékparkban megnéztük az Árpád-emlékművet, a rotundát, amely "A magyarok bejövetele" című panorámafestmény mellett több interaktív kiállításnak is helyet ad, a 12. században épült Bor-Kalán nemzetség monostorát, amely az Alföld egykor leggazdagabb, legnagyobb szerzetesi intézménye volt. A Szegedet elpusztító árvíz eseményeit interaktív előadás formájában ismerhettük meg.

Délután a Móra Ferenc Múzeumban és a Dómban vettünk részt izgalmas tárlatvezetésen. Este közös sárkányhajózással zártuk a napot, de tudtuk, hogy júniusban újra találkozunk Erdélyben.

Június 11-én 34 tizenegyedikes diákkal és egy kolléganőmmel elindultunk Szegedről, majd megálltunk Déva váránál, amelyet közelről nem láthattunk, mert a felújítási munkálatok miatt nem működött a felvonó, a hegyen élő viperák miatt gyalogosan sem vágtunk neki az ösvénynek. A következő állomás Vajdahunyad vára, ahol a Hunyadiak történetébe pillanthattunk be. Megérkeztünk az esti órákban Sepsiszentgyörgyre, ahol megvacsoráztunk.

Másnap Délelőtt elindultunk Törcsvárra a Drakula kastélyba, majd Brassóba, ahol megnéztük a nevezetességeket (Fekete templomot). A felvonóról csodálhattuk meg a hegy tövében fekvő várost.

Hétfő délelőtt ellátogattunk a Székely Mikó Kollégiumba, ahol a „társosztályunk” érdekes és egyben szórakoztató prezentációval mutatta be a diákok mindennapjait és az iskola történetét. Városnéző kisvonattal bejártuk Sepsiszentgyörgy nevezetes helyeit, majd délután közösen elmentünk Csernátonba a Haszmann Pál Múzeumba, ahol népi motívumokat felhasználva képeslapot és bútormintát készítettünk.

Kedden kora reggel elindultunk a Szent Anna-tóhoz, amely része a Mohos Természetvédelmi Területnek. Meghallgattuk a tó legendáját és végigsétáltunk a tőzeglápon. Innen a Nyergestető felé vettük utunkat, ahol Huszár Anna (11.A) tolmácsolásában meghallgattuk Kányádi Sándor Nyergestető c. versét, majd elhelyeztük koszorúnkat. Napunk utolsó állomása Kézdivásárhely, amely az 1848-1849-es szabadságharcban a székelyek védelmi központja, itt öntötte ágyúit Gábor Áron. Este fociztunk az iskola tetején található műfüves pályán, majd az udvaron néptáncot tanultunk. A zenét egy helybéli diákokból alakult együttes biztosította. Jó hangulatban zártuk a közös programokat.

Szerda hajnalban elhagytuk a szállást és Torda felé indultunk, ahol megnéztük a világhírű sóbarlangot. Onnan Szeged felé vettük utunkat.

Köszönjük a lehetőséget a Bethlen Gábor Alapítványnak, hogy a Határtalanul pályázat keretében diákjaink eljuthattak határon túli magyar lakta településekre, megismerkedhettek külhoni diákokkal és nem utolsó sorban vendégül láthattuk őket.

HAT-20-02-0281
„Mátyás, az igazságos”
Erdélyben: 2022. 06. 30. – 2022. 07. 04.
Magyarországon: 2022. 07. 11. – 2022. 07. 15.

A Határtalanul Program keretében a nyertes pályázatunk Mátyás király nyomában a Partiumba, illetve Erdélybe kalauzolta a diákjainkat.

A diákok megismerkedtek a Hunyadiak történelmi jelentőségével, a határ két oldalán élő magyarság közös történelmével. Ennek az egyik előkészítő állomása volt A nemzeti összetartozás napjára, június negyedikére készített kettős faliújságunk. Két nagy térképet is feltettünk a Kárpát-medencei magyarság elhelyezkedéséről, illetve az egyes területek kultúrájáról; számos idézettel, fotóval emlékeztettünk arra, hogy kik, hogyan gazdagították, illetve gazdagítják a magyarság értékeit a „határon túl”. Ezeket a faliújságokat megtekintették iskolánk diákjai.

Az öt napos kiránduláson a buszon is, a helyszíneken is hallhattak a történelem szakos kísérőtanártól Erdély történetéről, kiemelkedő személyeiről, akik alakították a magyar történelmet, irodalmat, képzőművészetet, politikát; érzékeltette azt, hogy bár már nem egy államhoz tartozunk, mégis a nyelv, a történelem, a kultúra, a múlt, s ha rajtunk múlik, a jövő is összeköt bennünket. Egy Arany János-kötettel térséghez is kötődő számos verset felolvasva is szemléltette mindezt. Kiemelten volt szó az utóbbi száz év viharos történelméről, az erdélyi magyarok helyzetéről, írott jogaik csorbulásáról, fogyatkozásukról.

Első napi utunk során Nagyszalontán a Csonka-toronyban és Arany János szülőházánál emlékeztünk meg a költőről, a kisváros történetéről. Nagyon tetszett a diákoknak a megújított, interaktív kiállítás. A református templom melletti szobrok kapcsán beszéltünk Nagyszalonta más híres szülötteiről is: Sinka Istvánról, Zilahy Lajosról, Kulin Ferencről.

Nagyvárad mellett elhaladva szó esett Várad szerepéről – püspöki székhely lett I. Szent László jóvoltából, felidéztük Janus Pannonius Búcsú Váradtól című versét, azt is, hogy Erdély kulcsa volt -, Luxemburgi Zsigmond, Ady Endre, a holnaposok, Juhász Gyula kötődéséről is.

A Királyhágón megállva megérkeztünk az Erdélybe vezető egyik fő útvonalhoz; Csucsa mellett elhaladva beszéltünk Ady Endréről, Csinszkáról és Gogáról.

Kolozsváron pedig felvettük a kapcsolatot a Báthory Líceum tanáraival és diákjaival, itt az ő előadásukat hallgattuk meg a kolozsvári egyetem elődjének történetéről – amely egyben a szegedi egyetem elődje is -, a jelenéről. Öröm volt látni a gazdag könyvtárukat, s hallani azt, hogy kb. 1000 diákja van az intézménynek. Ezután a diákok csoportokban a kolozsvári társaik kalauzolásával fedezték fel a belvárost, természetesen Mátyás szülőházával a központban. A házsongárdi temetőbe már nem jutottunk el, de Áprily Lajos versét felolvasta az egyik diákunk, és volt szó a temető jelentőségéről is.

A második nap a túráé volt: 20 km-es gyalogtúrán gyönyörködhettünk a szépséges tájban a Pádis-fennsíkon, patak mellett, forrás mellett, fenyőerdőben, különleges sziklák közt, sok-sok növényt, madarat határoztak meg a diákok.

A harmadik napon a Tordai-hasadékhoz látogatva a Szent László-mondákat idéztük fel, a templomokban álló szobrairól, a festményekről is szó volt, majd a sóbányában a sókereskedelem jelentőségét méltattuk.

A negyedik napon Torockóra vitt az utunk, hallhattunk Jókai Mór Egy az Isten című regénye kapcsán az 1568-as tordai vallásbékéről, mely Európában egyedülálló módon négy vallási felekezet egyenjogúságát mondta ki, az unitárius vallásról, a torockói népviseletről, a gazdagságuk forrásáról, illetve arról, miért lett a Torockó az UNESCO Világörökség része. Megcsodáltuk a jellegzetes épületeket, a múzeum anyagát.

Az ötödik napon Kalotaszeg vidékén haladtunk át, Kalotaszentkirályon vettük szemügyre a jellegzetes református templomépítészetet, ennek kapcsán beszélgettünk hitről, a magyarság romániai helyzetéről, Kós Károlyról, a Varju-nemzetségről. Az egyik legmaradandóbb emlék marad annak az asszonynak a hiteles vallomása, aki kinyitotta nekünk a templomot.

Vajdahunyadvár felé haladva ismét a Hunyadiaké lett a főszerep: Hunyadi János és Mátyás élettörténete, jelentőségük. Az életük eseményein túl középpontba került, hogy céltudatosságuk, felelősségvállalásuk, felkészültségük, távlatos gondolkodásuk állította őket az ország élére. A gótikus vár megtekintése után a millenniumra felépített városligeti Vajdahunyadvárról, az emlékezetpolitikáról is szó esett.

A kirándulás igazi tanulmányi kirándulás volt: felidézte, elmélyítette és gyarapította a diákok irodalmi, történelmi, művészettörténeti, földrajzi, botanikai tudását, próbára tette állóképességüket. Mindennap csokijutalmakért tettünk fel kérdéseket az aznapi élményekkel, ismeretekkel kapcsolatban. Szintén kisebb vetélkedőt rendeztünk Arany-memoriterekből, -idézetekből.

Szálláshelyünkön esténként a gyerekek játékkal, sporttal pihenték ki az élménydús napokat.

Július 11-én fogadtuk a Szegedre érkező kolozsvári cserepartnereket, akik szintén öt napot töltöttek Magyarországon. Megismerkedtek Szeged nevezetességeivel, történelmével. Végigvezettük őket az iskolánk épületében, ismertettük a 125 éves intézményünk történetét, majd a jól előkészített teremben csoportokban közös logót terveztek, ezekből szavazással kiválasztották a legjobban tetszőt, amit vászontáskára nyomtatva kapott meg minden diák.

A kolozsvári diákok a visegrádi Királyi Palota, majd Budapest Várnegyedének megtekintése után sétálhattak a pesti belvárosban, megtekinthették az UNESCO Világöröksége részét képező Duna-partot esti pompájában. Honfoglalásunk történelmével ismerkedtek Ópusztaszeren és egy lovas család birtokán gyönyörködhettek az Akhal Teke ménesben. Kipróbálhatták, milyen egy igazi kánikulai nap után megmártózni a Tiszában a Belvárosi „laposon”.

Az értékelő foglalkozáson egy totót töltöttek ki diákjaink, hogy kicsit felmérjük, mi maradt meg a kirándulás tartalmából, illetve közösen felidézzük az élményeket: mi tetszett, mi nem az öt nap eseményeiből. Bízunk abban, hogy maradandó élményük lesz ez az út, s hiszem, hogy amiért létrejött a Határtalanul Program, annak teljesen megfeleltünk. A programban résztvevők gyerekei már biztosan nem fognak csodálkozni, hogy a keleti szomszédországban miért beszélnek olyan sokan magyarul.

Szeged, 2022. szeptember 18.
Dr. Kovács Józsefné, Varga Magdolna, Bayer Attila

Történelmi emlékhelyek

2019. október 26. és 30. között a Szegedi Tömörkény István Gimnázium,Művészeti Szakgimnázium és Technikum 11.D osztályát és három tanárát látta vendégül a Székely Mikó Kollégium XI.A osztálya. A találkozás a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően, a Határtalanul! program keretében valósult meg.

Szombat hajnalban indultunk, az első állomásunk Déva vára volt, majd utunkat Vajdahunyad felé vettük, végül az esti órákban érkeztünk meg Sepsiszentgyörgy-re. Vasárnap városnéző sétán ismerkedtünk a város múltjával és jelenével, majd meglátogattuk a Székely Nemzeti Múzeumot, ahol Boér Hunor muzeológus kalauzolta végig a csoportot a székelység történetének főbb állomásain, délután pedig Törcsvárra és Brassóba mentünk. A hétfői nap a Székely Mikó Kollégiumban kezdődött, ahol bepillantást nyerhettünk a mikós diákok mindennapjaiba: két csoport egy-egy tizedikes, illetve tizenegyedikes angolórán vett részt, a többiek pedig egy informatikaórán gyakorolhatták a programozást. Diákjaink nem unatkozhattak, hiszen be is vonták őket a tevékenységekbe. Az angol¬órán bemutatták városukat, és nekünk is alkalmunk nyílt arra, hogy elmeséljünk néhány érdekességet Szegedről. Ezután a Múzeumteremben az igazgatónő is köszöntött minket, majd testvérosztályunk néhány tanulója bemutatta a 160 éves iskola történetét. Emellett hallhattunk a népi együttesükről, a kórusról, az iskolarádióról és -újságról, a kollégium sportéletéről és a tudósklubról is, amelynek tagjai egy általuk épített robotot, annak működését is bemutatták.

Délután együtt mentünk Csernátonba a Haszmann Pál Múzeumba. Ott forgószínpadszerűen, csoportokra osztva három különböző tevékenységen vettünk részt. Kopjafát faragtunk, Haszmann Pali bácsi vezetésével megnéztük a múzeum gyűjteményét, majd a bútorfestéssel is megpróbálkozhattunk, népi motívumokat festettünk. Csernátonból egy rövid dálnoki kitérő után hazasiettünk, hogy felkészüljünk az esti táncházra, amelyet néhány mikós néptáncos diák szervezett. A Székelyföld különböző vidékeinek tánclépéseit tanultuk és gyakoroltuk együtt. Fel-elevenedtek a rég elfeledett népi játékok, dalok is. Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat a közösen eltöltött néhány óra alatt, kifejezetten pezsdítő zárása volt ez ennek a mozgalmas napnak.

Kedden újabb felfedezőútra indultunk: eljutottunk a Szent Anna-tóhoz, a Nyergestetőre, Kézdivásárhelyre, Kovásznára, Csomakőrösre és Zágonba is, ezáltal jobban megismerve a vidéket és annak néhány nevezetességét. Az este folyamán sor került még egy baráti foci¬meccsre is, amelyhez a fiúk a zuhogó eső ellenére ragaszkodtak.

Ez a mérkőzés nemcsak a nap, hanem az ott-tartózkodásunk lezárásául is szolgált. Szerda hajnalban hazaindultunk. Út közben megálltunk Farkaslakán Tamási Áron sírjánál, Korondon, majd Parajdon, ahol megnéztük az Európában is egyedi sóbányát.

Nagyon sok élménnyel gazdagodva tértünk haza. Úgy terveztük, hogy tavasszal látjuk vendégül a testvérosztályunkat Szegeden, de sajnos 2020 márciusától a koronavírusnak köszönhetően nem találkozhatott a két osztály, hiszen 2021-ben leérettségiztek.

2022-ben sikerült folytatni a pályázat megvalósítását. Május 23-án (hétfőn) megérkezett iskolánkba a Székely Mikó Kollégium 31 diákja és 3 tanára. A kilencedikesek programjainak megvalósításában a tizedikes tánctagozatos lányok, illetve a 11. A és B osztály tanulói segédkeztek.

Érkezésük másnapján ellátogattak az iskolánkba, ahol a diákok rövid bemutatót tartottak a városról, a gimnáziumról, majd az alkotóházban megismerkedtek a szitázás módszerével és ki is próbálhatták azt. Ebéd után alföldi táncot tanítottak a tánctagozat növendékei. Ezt követően ellátogattunk a Móra Ferenc Múzeumba, megnéztük a Dómot, sétáltunk a Széchenyi téren.

Szerdán elutaztunk Visegrádra, hogy ízelítőt kapjunk Mátyás király reneszánsz udvarából, utunkat Budapestre folytattuk, ahol a Magyar Zene Házában interaktív kiállítás részesei lehettünk.

Másnap Ópusztaszeren ismerkedhettünk meg a magyarság történelmének kezdeteivel, délután közös sárkányhajózás kovácsolta össze a csapatot. Este az Acapella cukrászdában értékeltük az együtt töltött 4 napot.

HAT-19-03-0263
Magyar írók nyomában a Felvidéken
2022. június 3-7.

Tanulmányi kirándulásunk egyik legfőbb célja volt, hogy a magyarság irodalmi, történelmi emlékeit, kultúráját megidézzük, hiszen a történelem különböző korszakaiban mindig különböző nemzetiségekkel éltünk együtt. Felvidék ma már Szlovákia része. Sok érdekességet tapasztaltunk meg. Jó volt Mikszáth Kálmán szülőfalujában megnézni az újjáépített régi szklabonyai szülőházat. Itt rendszeresen megfordulnak magyar diákcsoportok. Nagyon dinamikus, informatív tárlatvezetésben volt részünk. Itt felfedeztük Mikszáth szegedi kötődését is.

A meghitt erdei szállásunk (Felsőszabadi, Chopok-Dél) felé vezető úton megcsodáltuk Zólyom gyönyörű várát. A szállásunkról minden nap csillagpontos túrákat tettünk. A csodálatos dobsinai jégbarlang különleges látványa után egy igazi vadászkastélyban, a Betléri Andrássy kastélyban jártunk, ahol szintén volt magyar idegenvezetés. Nagyon élveztük az ott megismert főúri életmód csodás világát. A 18-20 századi tárgyak még mindig jó állapotban találhatók. Emellett az Andrássy család utazásaik során számos érdekességgel tért haza, amelyeket itt a kastélyban állítottak ki. A körülötte lévő parkban élmény volt sétálni. Lenyűgöző volt a vezetőnk tájékozottsága az Andrássy család tagjairól.

Felvidéken járva nem hagyhattuk ki a Magas Tátrát sem, amely a történelmi Magyarországon a felsőközéposztály kirándulóhelye. A Kőpataki-tó körül még havat is találtunk.

A Csorba-tó csodás természeti környezete, ahol diákjaink csónakázhattak is, felejthetetlen élményt nyújtott. Itt is találtunk magyar vonatkozást, Szentiványi József személyében, aki a villatelep alapítója volt. Találtunk még békebeli (világháború előtti) épületeket is.

Utolsó nap volt talán a magyar értékek megtekintésének a csúcspontja. A szepesi vár és Lőcse nevezetessége. A szepesi vár nagyon szép, de felújítás miatt nem jutottunk be mindenhova. Itt magyar nyelvű mobilos applikáció segítségével lehetett tájékozódni. Lőcse csodálatos kisváros. Megelevenedett a Jókai és Mikszáth regények történelmi helyszíne! A Szent Jakab templomba bejutásra érdemes volt egy órát várni! Megcsodálhattuk élőben a világ legnagyobb, legmagasabb gótikus hármas oltárát. A múlt öröksége szinte tapintható közelségbe került.

Hazafelé menet Kassán jártunk, meglátogattuk a Márai Sándor magyar nyelvű gimnáziumot. Az épület még a békebeli Osztrák-Magyar Monarchiában készült, több mint száz éves. Sok hasonlóságot véltünk felfedezni iskolánkkal. A kassai dóm volt a nap csúcspontja. II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona síremlékét is megtekintettük és leróttuk tiszteletünket. Mini történelem órát tartva, felidézve a róluk tanultakat.

Az utolsó este közös játékkal telt, mély élményeket, érzéseket hozott felszínre. Jó kis beszélgetés volt.

Diákjaink számára az utazás élményén túl közelebb került hozzájuk a felvidéki magyarság története, kézzelfoghatóvá vált számukra mindezek történelmi jelentősége, amit mind a magyar, mind pedig a történelem tantárgyból kamatoztathatnak.

Bádonyiné Nagy Ilona, Csúri-Németh Éva